A film betekintést nyújt a segélyszervezetek mindennapi kihívásaiba Gázában és a megszállt palesztin területeken. A humanitárius dolgozók növekvő féleleméről számol be, amely egyre inkább befolyásolja a kommunikációjukat és nyilvános megszólalásaikat.
Szigorú izraeli nyomásgyakorlás mellett sok nemzetközi szervezet öncenzúrát gyakorol, szavaikat gondosan mérlegelik. Egyes kifejezéseket – mint például ‘ostrom’, ‘háborús bűncselekmény’ vagy akár a ‘Palesztina’ szó – kifejezetten tiltólistára tették.
A riport több segélymunkással is elbeszélget, akik az anonimitás védelme alatt mesélnek arról, milyen dilemmákkal és lelkiismereti feszültséggel küzdenek. Felmerül, vajon mennyire éri meg a hallgatás az áldozatokhoz való hozzáférés reményében, és milyen morális dilemmákat hordoz, ha a valóság közvetítéséről kell lemondani.
Elemzésre kerülnek a szervezetek nyilvános közleményei, amelyekből jól látható a hangnem és a tartalom változása az izraeli szabályozás szigorodása után. Szóba kerül az új, vitatott segélyelosztási rendszer is, amelyben helyi szervezetek kerülnek előtérbe, miközben továbbra is halálesetek történnek az élelmiszerért folytatott küzdelem közben.
