Az összefoglaló bemutatja, hogyan folytatódik a Scream filmsorozat a második résszel, kiemelve, hogy a mozi önreflektív, meta-humorral játszik el a slasher műfaj szabályaival és kliséivel. Különös hangsúlyt kap, ahogyan a folytatás szándékosan ismétli, majd kifigurázza az első rész motívumait, miközben megvitatja, mennyire képesek a folytatások megújulni.
Külön érdekességként jelenik meg, hogy a történet helyszíne már főiskolai közeg, ahol a főszereplő, Sydney, már tapasztaltabb és eltökéltebben viseli sorsát. A karakterek körül új és régi barátok tűnnek fel, miközben továbbra is fenyegeti őket a titokzatos Ghost Face, aki most sem riad vissza a megszokott horrorosztályú gyilkosságoktól.
Megemlítésre kerülnek a folytatásokkal kapcsolatos, örök témák: vajon a második rész lehet-e jobb az elsőnél, mennyiben ismétli önmagát a franchise, vagy éppen milyen újdonságokat hoz be. Felmerül a kérdés, hogy egy slasher mindig ugyanazt kínálja-e a nézőknek, és mennyire számít újdonságnak, ha a filmek saját szabályaikat is képesek áthágni.
A kritikus kitér a több gyilkos témájára és a nézői elvárások felborítására is, illetve rámutat, mennyire időszaki lenyomat a film a ’90-es évek végéről, tele kortárs és jövőbeli sztárokkal. Mindemellett kérdésként vetődik fel az is, hogy vajon mennyire lehet egy műfaji klisékkel dolgozó film egyszerre tiszteletteljes és megújuló.
