Az interjúban egy volt Mercedes-vezető mesél a Forma–1 két meghatározó alakjának, Lewis Hamiltonnak és Michael Schumachernek a különböző erősségeiről és munkamódszereiről. Szóba kerül, hogy Schumacher nem feltétlenül volt a legügyesebb pilóta, mégis elképesztő vezetőként és motivátorként emelkedett ki, aki képes volt a csapat minden tagjából a maximumot kihozni, miközben személyes odafigyeléssel erősítette a közösséget.
Érdekes részletek derülnek ki arról, hogyan működött együtt a csapat Hamiltonnal, akinek lenyűgöző természetes tehetsége és kísérletező hozzáállása gyakran kihívás elé állította a mérnököket, ugyanakkor ezt folyamatos tanulásra és fejlődésre használta fel. Az összehasonlítás során felvetődnek olyan kérdések, mint hogy mennyit számít az emberi tényező a sportban, illetve hogyan segíti a kivételes személyiség a sikereket.
Felmerül továbbá, hogy mekkora áldozatokat hoznak a versenyzők és a csapat tagjai a világbajnoki címekért, és mennyire fontos a személyes fejlődés és tanulás – nem csak a pályán, hanem a vezetői szerepekben is. A beszélgetés személyes példákon keresztül mutatja be, milyen döntési helyzetekkel szembesül egy csapatvezető, és hogyan készülhet fel valaki arra, hogy egy sikeres csapatból átigazoljon egy kihívásokkal teli új környezetbe.
