Az utóbbi időben jelentős, tartós ezüstár-különbség alakult ki a sanghaji és a nyugati (New York-i, londoni) árfolyamok között, ami szokatlan piaci feszültségekre utal. Bár a globális piacokon rendszerint az árkülönbségek gyorsan eltűnnek arbitrázs révén, most különféle akadályok – helyi szabályozás, tőkekorlátozások, logisztikai nehézségek – miatt a prémium tartósan megmaradt.
A beszélgetés rávilágít arra, hogy a piac szerkezetét és működését alapvetően meghatározzák a különböző tőzsdék játékszabályai, a fizikai szállítás logisztikája és az ipari kereslet. Érdekes kérdés, hogy miért éppen az ezüst esetében érzékelhető ilyen feszültség, miközben az aranypiacon hasonló jelenség nem tapasztalható ilyen mértékben.
Az elemzés kitér arra is, hogyan játszanak szerepet a bankok és a piaci szereplők a fémek árazásában, milyen különbségek vannak a határidős és a készpénzes piacok között, valamint milyen hatása van a fedezeti szabályoknak vagy a margin követelmények szigorításának az ármozgásra és a rövidtávú spekulációra.
Felmerül az a kérdés, vajon valóban strukturális változás zajlik-e a világpiacon, ahol az ezüst kereskedési súlypontja tartósan átterelődhet keletre, illetve, hogy a kínai és indiai kereslet, valamint az ETF-felhalmozás milyen hatással lehet a globális többéves trendekre.
