Az elmúlt évtizedekben a Samsung világelső szereplővé nőtte ki magát a mobiltelefon-piacon, sőt, egyes években felülmúlta még az Apple-t is. A történetük azonban nem volt mindig töretlen diadalmenet.
Miután 2007-ben megjelent az iPhone, az egész iparág pánikba esett, de a Samsung taktikusan kivárt, fejlesztette kijelzőtechnológiáját és tökéletesítette a Galaxy sorozat első darabjait. Közelről követhetjük, hogyan váltak riválisokká az Apple-lel, sőt, hogyan vették át rövid időre a vezetést a globális eladásokban – még ha az amerikai piacon ez nem is volt teljesen igaz.
Az elemzés rávilágít, hogy a Samsung milyen eladási stratégiákat alkalmazott, milyen széles termékpalettával próbált minden szegmenst lefedni, és ennek milyen ellentmondásos következményei lettek. Felmerül a kérdés, hogy a túlzott választék, azaz a „brand kannibalizáció” mennyiben segítette vagy éppen gátolta a vezető pozíció fenntartását, különösen az Egyesült Államok piacán.
Az utóbbi években a koreai vállalat számos kihívással nézett szembe: feltörekvő kínai márkák, mint a Huawei és a Xiaomi dinamikus térnyerése, valamint az okostelefonpiac általános lassulása. Külön érdekességként kerül szóba a használt készülékek virágzó (közös Apple–Samsung dominálta) piaca is, és az, hogy hogyan változott meg a „több eladás” paradigmája a „vásárlók megtartása” irányába.
Kiemelt témaként jelenik meg az ökoszisztéma kérdése és az, hogy a vásárlói döntések nagy részét érzelmi, tudatalatti tényezők alakítják – az Apple zárt ökoszisztémája pedig komoly versenyelőnyt jelent. A fő kérdés végül az, vajon hogyan tud vagy képes-e a Samsung alkalmazkodni ehhez az új piaci realitáshoz.
