Salome Agbaroji előadása érzékenyen vizsgálja az emberi létet a mesterséges intelligenciával teli modern világban. Szó esik a hajnali három órai magányról, a gépies beszélgetésekről és arról, hogyan küzdünk a kérdésözönnel, amelyeket AI chatbotok igyekeznek megválaszolni, több-kevesebb sikerrel.
Felvetődik a kérdés, hogy az emberi reményben, kreativitásban és szenvedélyben van-e olyasmi, amit semmilyen algoritmus nem képes utánozni vagy helyettesíteni. Salome kritikusan szemléli, hogyan használtuk és címkéztük rendszeresen zsigerből „intelligensnek” a mesterséges vagy társadalmi konstrukciókat, s ezek milyen árnyoldalakat hordoznak – a globális kapitalizmus túlkapásaitól a tudományok részrehajlásáig.
A digitális világban való elveszettséget szembesíti a valós világ kihívásaival, ahol sokan még írni-olvasni sem tudnak, s az új technológiák egészen hétköznapi emberi szenvedésektől vannak elválasztva. Az előadás számos társadalmi és etikai kérdést vet fel az AI-val és az innovációval kapcsolatban: Mit jelent ma az innováció, ha közben emberek tömegei szenvednek kizsákmányolásban? Melyek a napjaink igazi veszélyei: a sci-fi forgatókönyvek, vagy inkább az, hogy közönyösen szemléljük a világ égető problémáit?
Az előadó végül a hallgatóságot arra biztatja, hogy maradjanak „prompt nélküli”, eredeti emberek, akik reménnyel és alkotó energiával tekintenek a jövőbe, miközben felelősen használják a technológiát a közjó szolgálatában.
