Egy tipikus szemüvegvásárlási frusztrációból kiindulva a szerző azon gondolkodik, hogy saját magának 3D nyomtatással készíthetne szemüvegkeretet. A cél az, hogy strapabíró, könnyen pótolható, személyre szabott szemüvegeket alkosson, miközben minőségi lencséket vásárol hozzájuk.
Az első kihívást azok a technikai nehézségek jelentik, amelyek a különböző 3D nyomtatási technológiák használatával járnak: a rétegek közti tapadás, a sima felületek, az organikus formák kialakítása, illetve a tartós, bőrbarát anyagok kiválasztása. Többféle eljárás és anyag kerül kipróbálásra, mindegyik új tapasztalatot és váratlan akadályt jelent.
Az ismert Oakley Holbrook model alapján több prototípus készül, különféle anyagokkal és modellezési megoldásokkal – a resin anyagoktól kezdve az FDM filamentes eljárásokig, bonyolultabb CAD-modellezési kísérletek mellett. A hibákat, kudarcos próbálkozásokat sem rejti véka alá, sőt, ezekből tanulságos új kérdések és ötletek születnek további kísérletezéshez.
Külön hangsúlyt kap a megfelelő zsanérok megtalálása és rögzítése, illetve a 3D nyomtatásra való tervezés fontossága. Felmerül, hogy a szemüvegiparban miért nem terjedt még el tömegesen a 3D nyomtatás, és hogy milyen anyagok, támogatások vagy ipari technológiák adhatnának valódi áttörést ezen a területen.
Bár végső, tökéletes eredmény nem születik, a próbálkozás során számos tanulságos technikai és tervezési szempont kerül elő, amelyek révén a nézők megismerhetik a lakossági 3D nyomtatás lehetőségeit és korlátait, különösen egy mindennapi használati tárgy, egy szemüveg elkészítése kapcsán.
