Szinte minden zenerajongó találkozott már CD-lejátszókkal, de miért érdemes lehet CD transzportot választani helyettük? A videó izgalmas bemutatót nyújt az S.M.S.L PL200T MQA-CD transzportról, amely nem csak a hagyományos CD-kkel, hanem az MQA (Master Quality Authenticated) CD-kkel is kompatibilis. Felmerül a kérdés, hogy tényleg képes-e az MQA a tömörítés mellett megőrizni a stúdióminőséget? Sokan vitatkoznak arról is, hogy mennyire veszteségmentes ez a formátum, de a technológia működése továbbra is rejtély marad a nagyközönség számára.
A transzportokat választó zenerajongók egyik fő motivációja, hogy kikerüljék a CD-lejátszók beépített DAC-ját, és helyette saját, jobb minőségű konvertert használjanak. Ezzel megnyílik az út a hangzás személyre szabásához, különféle műfajokhoz akár eltérő DAC-ot választva. Ugyanakkor a digitális adatok hibajavítása, adatok helyreállítása és a minőség megőrzése is komoly kérdéseket vet fel. A videó elgondolkodtat arról is, hogy a CD-k fizikai sérülései, gyári hibái milyen módon befolyásolják az audioélményt és a hibajavítás hatékonyságát.
Külön figyelmet kapnak a csatlakoztatási lehetőségek: a PL200T-n például optikai, koaxiális, AES/EBU, sőt, I2S (nem-klasszikus HDMI-n) is elérhető. Felvetődik az is, hogy az USB-C bemenet mennyire hasznos, és mikor van értelme külső órajelet használni a jitter csökkentése érdekében. Kicsit belemerülünk a műszaki részletekbe, például hogy ki hozta el az I2S-t a készülékházon kívülre, vagy hogy milyen gyakorlati előnyei lehetnek az órajel bemenetnek. Kiderül, hogy a lejátszó támogatja a gapless CD-ket is, ami a Pink Floyd-rajongók számára különösen fontos lehet, de a SACD támogatás hiányzik.
Végül a bemutató során felmerül a kérdés: kinek lehet előnyös egy ilyen transzport, milyen zenerajongói igények indokolják a választást, és a modern digitális láncban mennyivel ad többet ez a megoldás? Választ azonban nem kapunk; helyette inkább gondolkodásra és utánajárásra ösztönöz a videó.
