A Grasshopper Manufacture, a hírhedten kreatív japán fejlesztőcsapat, újabb merész vállalkozásba kezdett, amikor elkészítették a „Romeo is a Dead Man” című videojátékot. Ebben a címben a készítők a ’90-es évek és az ezredforduló előtti popkultúra emblematikus elemeihez nyúlnak vissza, valódi vizuális és narratív káoszt teremtve.
A történet középpontjában Romeo, egy vidéki seriff áll, aki egy földönkívüli-zombi konfliktus során nemcsak testi épségét veszíti el, hanem egy különös szérumnak köszönhetően szó szerint átlép az élet és halál között. A csavarok azonban nem érnek véget: idős nagyapja az időn és téren át utazva hatalmas káoszt szabadít a világra, míg Romeo volt szerelme, Juliet egy extradimenzionális lénnyé válik, akit az Űr-Idő FBI segítségével próbál levadászni.
A játék egyfajta popkultúra-hommage-ként szolgál: filmes, képregényes, anime- és videojáték-referenciákkal operál, karakterei és jelenetei egyaránt idéznek például a Vissza a jövőbe, az Ultraman, a Tron vagy a Men in Black világaiból. Vizuálisan is sokszínűség jellemzi, hiszen a 3D-s pályáktól a kézzel rajzolt képregény-panelekig, vagy épp pixel-art minijátékokig rengeteg stílus megjelenik.
Mindezek ellenére a narratíva gyakran nehezen követhető, a dialógusok sokszor szokatlanok, időnként zavarosak, és a cselekmény tempója, tónusa is folyamatosan ingadozik a komoly és a groteszk, önironikus jelenetek között. A játékmenet is nosztalgikus, ám bosszantó technikai problémák és harcrendszerbeli hiányosságok árnyékolják be az élményt, ami kérdéseket vet fel a fejlesztői szándékkal és a rajongótábor igényeivel kapcsolatban.
