Milyen volt az ókori római és görög hadsereg felszerelése, és melyikük volt jobb az arcvonalban? Az adásban részletesen bemutatják a római légiós és a klasszikus görög hoplita fegyverzetét. Megtudhatjuk, hogyan változott a fegyverek kialakítása, milyen előnyöket vagy hátrányokat jelentett a hosszú dárda, a rövid kard, illetve a speciális pajzsok, és hogy ezek milyen harcmodorhoz illeszkedtek.
Az egyik fő kérdés az, hogy mennyire számított a katonák felszereltsége és páncélzata, beleértve a híres római lorica segmentatát vagy a görög korinthoszi sisakot. A két hadsereg szervezeti és anyagi különbségei mellett a beszélgetés érinti a hadoszlopok, formációk (görög falanx, római testudo) előnyeit és hiányosságait is. Vajon mennyire meghatározó a pszichológiai hatás, vagy az, hogy mennyire volt ijesztő egy adott egység a csatamezőn?
Külön szó esik a katonák kiképzéséről: a professzionális, jól kiképzett rómaiak és a legtöbbször önkéntesekből, polgárokból álló, alig trenírozott görög hopliták közötti különbségekről. Szóba kerülnek a vezetők, a hadvezérek szerepei és a parancsnoki stílusok, valamint a segédcsapatok – például a lovasság és a haditengerészet – jelentősége is.
Mindez rengeteg izgalmas kérdést vet fel: valóban eldönthető-e, hogy melyik ókori haderő volt hatékonyabb? Döntő lehetett-e a fegyverzet, a kiképzés, a formáció, vagy végső soron a szigorú fegyelem és a vezetés minősége döntötte el a csatákat?
