Az ókori római katonák étkezési szokásai messze nem voltak túl változatosak; főleg gabonafélékre és sózott húsokra támaszkodtak a mindennapokban. Ugyanakkor, ha valaki tiszti rangra emelkedett, például centurio volt, időnként különlegesebb fogásokhoz is hozzájutott, friss húsból készült ételekkel bővíthette étrendjét.
Ebben a történetben egy autentikus római centurio számára készített sertéshúsos étel elkészítési módját és korabeli receptjét ismerhetjük meg, amelyhez boros szósz és búzapép társul. Izgalmas alapanyagok és elkészítési trükkök kerülnek fókuszba, többek között a garum (fermentált halszósz) és a defrutum (szőlőmustszirup) használata is terítékre kerül.
Részletesen bemutatásra kerül, miként jutottak élelemhez a katonák hadjáratok során: forrásgyűjtés, vásárlás vagy akár fosztogatás útján, illetve milyen logisztikai és közösségi szerepük volt az egyes alapanyagoknak. Milyen társadalmi különbségek húzódtak az étkezési kultúrában a rang szerint? Hogyan tudták a különböző ételek befolyásolni a hadsereg morálját, sőt hadi stratégiát is?
Érdekességként kiderül, hogyan használták a tisztek és hadvezérek az étkezést, hogy közelebb kerüljenek katonáikhoz, és hogyan váltak a különleges fogások a státusz és hatalom egyik kifejezőjévé a tábori életben. További hivatkozások történelmi forrásokra, például Scipio Africanus vagy Julius Caesar hadjárataira is betekintést nyújtanak a korabeli étrend és hadviselés összefüggéseibe.
