Az ókori Róma nem csupán kardokról és tógákról szólt – a közéletet áthatotta a hírnév, a befolyás és a látszatok mesteri irányítása. Az arisztokraták, polgárok és uralkodók örök versenyfutása a státuszért és népszerűségért különleges fogalmak („dignitas”) köré szerveződött, amelyek megszerzése vagy elvesztése mindennél fontosabb volt.
Érdekes párhuzamok rajzolódnak ki a modern politikai és marketing stratégiákkal: gladiátorjátékok helyett ma virális tréfák, személyes márkaépítés és tömeges kommunikáció eszközei jelentik a „top of mind” jelenlét zálogát. Az interjúban felmerül, hogyan ragadták meg a társadalmi figyelmet a szónokok gesztusai, a városi szoborcsoportok, a mindennapi tárgyakra vésett hőstörténetek – és miként teremtettek ezek egységes identitást.
Külön rész szól az Augustus-féle tudatos imázsépítésről: ő tapintatosan ötvözte a hatalom látszólagos szerénységét a valós uralommal, ügyesen lavírozva a politikai veszélyek között. Felmerül, hogyan tudott Róma gyorsan asszimilálni új népeket, brandként eladni saját kultúráját, vagy a propaganda erejével átírni saját alapítási mítoszait egy kollektív identitásért.
Továbbá a műsor végigjárja, hogyan működtek a korabeli „kommunikációs csatornák”: a pletykák, dalok, graffitik és klánhálózatok mind eszközül szolgáltak a véleményformálásban, akárcsak ma a közösségi média és influencer-hálózatok. Érdekes kérdés: milyen buktatói vannak, ha valaki túllő a célon az imázsépítésben, és mikor válik visszaütővé a hatalom fitogtatása?
