A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésének ütemét elemzi a beszélgetés, amely a demók és a tényleges, hétköznapi alkalmazások közötti időbeli szakadék kérdését boncolgatja. A példák alapján szóba kerül, hogy míg az önvezető autók terjedését komoly akadályok lassították, a mai robotikai fejlesztések mennyivel erősebb érzékelői és értelmezői képességekkel rendelkeznek.
Kiemelt téma a hibázás elfogadhatósága: míg az autóvezetésben egyetlen rossz döntés is súlyos következményekkel járhat, addig például a mosogatásnál egy gyermek tapasztalatszerzés közben is gyakorolhat. Ez a különbség meghatározza a technológiák adaptációs lehetőségeit is.
Felvetődik a közös gondolkodás vagy „common sense” szerepe. A fejlesztések egyik iránya, hogy a robotok a nagy nyelvi és vizuális modellekkel, kérdésekre adott ésszerű válaszokkal tudjanak következtetni a lehetséges eseményekre anélkül, hogy előzetes tapasztalatra lenne szükségük. Érdekes kérdés, hogy ezek az extrapolációs képességek hogyan jelennek meg különböző feladatoknál, és mennyi ideig tart a valós környezetben való alkalmazásuk kiforrottá válása.
