A Szaturnusz hatalmas gyűrűrendszere mögött egy rejtélyes jéghold, a Rhea kering. Méreteivel és különleges felszínével igazi kuriózum a bolygó holdjai között. Jégsziklafalai, kráterei és szokatlan formája évszázadok óta izgalomban tartják a csillagászokat.
Rendkívül fényes felszínét főként vízjég borítja, de a kráterek alján sötétebb anyagok is előbukkannak. A hold felszínén átszáguldó világos vonalak, amelyekről sokáig vitatkoztak, végül hatalmas jégsziklafalként tárultak fel. Ezek a képződmények Rhea múltbéli tektonikus aktivitására utalnak.
Az űrszondás megfigyelések nemcsak felszíni titkokat fedtek fel. Műszerekkel mutattak ki egy extrém ritka, oxigénből és szén-dioxidból álló légkört, amely felveti a kérdést, hogyan alakulhatott ki, és vajon mennyire tartós. Egyes elméletek szerint a hold felszínéről származó vízjég bomlása vezetett ide, de még sok a kérdőjel.
A Cassini űrszonda közeli elrepülése során részletes adatokat gyűjtött Rhea belső szerkezetéről. Felmerült: vajon lehet-e a jég alatt folyékony vízből álló óceán? A hold szokatlan formája ugyancsak meglepte a kutatókat, hiszen nem teljesen gömbölyű, ahogyan az elvárható lenne.
Rhea fontos része a Szaturnusz holdrendszerének, kapcsolatban áll a ritka, diffúz E-gyűrűvel, és felszínét folyamatosan érheti ennek anyaga is. Annak ellenére, hogy feltételezett gyűrűrendszerét az eddigi vizsgálatok nem igazolták, még számos kérdés vár válaszra: Milyen pontos a belső szerkezete, hogyan alakult a jégrétege, és elképzelhető-e, hogy valaha élethez szükséges körülmények uralkodtak a mélyben?
