Az 1982-ben megjelent Robotron 2084 videojáték nem csupán a retro játéktörténelem egyik legendája. Egyszerre jelenik meg benne a valós idejű rendszerek működésének kíméletlen tesztje, az emberi korlátok próbája, valamint az intelligencia és a reflexek közötti különbség vizsgálata.
A tempóját tekintve extrém, folyamatos döntést igénylő játék nem csupán gyors reakciókat kíván; a játékfejlesztők, Eugene Jarvis és Larry Demar egy olyan gépet terveztek, ahol minden mozdulat számít, és ahol a jól ismert pályaszerkezeteket felváltja a szinte teljes káosz.
A fejlesztés hátterében speciális hardveres és szoftveres megoldások húzódtak meg: egyedi fejlesztői környezet, gyors blitter chip, kivételesen modern 8 bites CPU és újfajta vezérlési módok tették lehetővé a megszokottól eltérő játékélményt. Itt minden mátrix, minden döntés, minden élőlény menedzselése valós idejű, miközben a rendszer akár több tucat egységet is képes egyszerre mozgatni, megtartva a 60 képkocka/másodperces tempót.
Felmerülnek olyan alapvető kérdések, mint például: Le lehet-e győzni egy ilyen kaotikus rendszert pusztán reflexből, vagy kell hozzá mélyebb stratégia? Képes-e egy mesterséges intelligencia jobban teljesíteni, mint egy koncentrált emberi játékos, ha mindkettő ugyanazokat az inputokat és korlátokat kapja? A különféle játékspecifikus trükkök, kifinomult mentési és pontszerzési stratégiák, és programhibák (például a „Mikey bug”) hogyan befolyásolják a haladó játékosok és az MI lehetőségeit?
Mindezzel párhuzamosan a videó az eredeti fejlesztők szemszögéből is bemutatja a játék létrehozásának kevéssé ismert részleteit, a technológia és emberek közötti dinamika példáján keresztül. Az egész történet során kiemelt figyelem irányul arra, hogy vajon 40 év távlatából, új technológiával és új nézőpontból vizsgálva, mit tanulhatunk a játék mechanikáiból – a nosztalgia mögötti valós mérnöki kihívásokból.
