Ebben az összefoglalóban egy régi videojátékokat kínáló, meglepetésdobozokat szállító előfizetéses szolgáltatás tapasztalataiba nyerhetünk betekintést. A főszereplő hónapról hónapra kinyit néhány dobozt, hogy bemutassa, milyen címeket kapott véletlenszerűen az aktuális csomagban, és mit gondol ezekről az ajándékként érkező játékokról.
Az élmény egyszerre izgalmas és frusztráló: a meglepetés ereje ugyan magával ragad, de gyakran akadnak olyan tételek, amelyek már megvannak, kevéssé keresettek, vagy akár teljesen érdektelenek. Gyakoriak a japán nyelvű Game Boy játékok, régi sportcímek, valamint klasszikus Atari és Intellivision kazetták, amelyek néha inkább polcra valók, mint a játékos kezébe.
Felmerül a kérdés, mennyire érdemes egy ilyen szolgáltatásra előfizetni: vajon valóban megkapja-e a gyűjtő azt az élményt, amit keres, vagy inkább egy rakás „random junk” kerül a polcra? A dobozok tartalma alapján különös hangsúlyt kap a nosztalgia, a várakozás izgalma és az a bizonytalanság, amely minden egyes doboz felnyitását övezi. Az is szóba kerül, mi történik, ha valaki nem ad meg pontos elvárásokat: mennyi sportjátékot vagy valóban különleges ritkaságot rejt majd a csomag?
Mennyire számít, ha valaki mindenféle megkötés nélkül hagyja, hogy a szolgáltató válasszon neki játékot? És vajon miért tartják izgalmasnak egyesek ezeket a dobozokat, amikor gyakran a tartalom csalódást okoz? A videó több oldalon körbejárja, hogy kinek ajánlott egy ilyen előfizetés, és hogy a havonta érkező „retro meglepetés” mennyire tud maradandó élményt nyújtani, vagy csak pillanatnyi nosztalgiát kínál.
