Különleges retró eszköz kerül terítékre: egy, a kétezres évek közepéről származó, bizarr nevű médialejátszó, a Gil Eyeball David. Felmerül a kérdés: hogyan születhetnek ennyire félresikerült elnevezések, és miért akarták a készítők az „i” előtag népszerűségéből profitálni egy digitális audio-videó lejátszó esetében?
A készülék formatervének, funkcióinak és használhatóságának részleteibe is mélyebben elmerülünk. Vajon valóban képes lehet az apró OLED kijelzőn élvezni a „magas minőségű” GMV formátumú videókat, vagy csak egy zsákutcába futott technológiai próbálkozásról beszélünk? Külön figyelmet kapnak a készülék zavaros menürendszerei, valamint az, hogy mennyire nehéz saját tartalommal feltölteni.
További meghökkentő részletek kerülnek elő a csomagolásból, a mellékelt szoftverekből és a konverter lemezek használhatatlanságából. Napvilágra kerül az is, mennyire abszurdak tudnak lenni a gyári csatolmányok és felhasználási tanácsok. Érdekes kérdésként merül fel, hogy mennyi értelme van a csak ezzel a készülékkel és annak speciális szoftverével nézhető GMV formátumnak, illetve léteznek-e rajta kívül más GMV-lejátszók.
