A retró kézikonzolok világa egyszerre izgalmas és frusztráló. Számos apró, idegesítő tényező nehezítheti ezt a hobbit: bosszantó gombelrendezések, zajos vállgombok és túl világos LED-ek, amelyek váratlanul zavarnak meg minket játék közben.
A navigáció sem mindig egyszerű. Néha a gyártók túl sok funkciógombot zsúfolnak egy kézikonzolra, vagy az analóg karokat úgy helyezik el, hogy azok kényelmetlenek lesznek. Emellett a szoftveres oldal is tartogat kihívásokat: különféle emulátorok, frissítések, beállítások, amelyek lehetetlenné teszik a zökkenőmentes élményt.
Egy másik visszatérő kérdés a gyűjtési szokásokkal és a túltelített játékgyűjteményekkel kapcsolatos. Az ember rengeteg ROM-ot halmoz fel, mégis gyakran ugyanazokat a játékokat pörgeti újra és újra. A mentési állapotok és a menük szervezése is gyakran túl sok időt vesz el a valódi játék helyett.
A kézikonzolokhoz kötődő érzelmi szálak, az emlékek és a nosztalgia is megjelennek; ezek mind meghatározzák, hogy miért szeretjük ezt a hobbit, még akkor is, ha nap mint nap bosszankodunk rajta.
