Különböző konzolgenerációk áramvonalas memóriakezelésével, illetve a kis méretű cartridge-játékok rendkívüli teljesítményével foglalkozik az epizód. A nézők betekinthetnek abba, hogyan tudtak a fejlesztők mindössze néhány kilobájt vagy megabájt tárhely mellett komplex játékmeneteket, látványt, zenét és élményt biztosítani.
A retrospektív végigkalauzol az 1970-es, 1980-as és 1990-es évek ikonikus konzoljain: az Atari 2600-tól kezdve a Nintendo és Sega rendszereken át egészen a PlayStation Vita-ig, bemutatva, hogyan valósultak meg játékok minimális memóriamérettel. Felvetődik a kérdés, hogyan lehettek ezek a technológiai limitációk kreativitást serkentő katalizátorok.
Sor kerül legendás címekre (mint a Super Mario Bros., Castlevania, Metroid, Contra, vagy The Legend of Zelda), de szó esik kevésbé ismert, mégis bravúros kis tárhelyigényű játékokról is. Az egyes rendszerek sajátosságai, a memóriaméret marketingje és az azzal járó kompromisszumok említésre kerülnek.
A videó összehasonlítja a régi és a modern játékok memóriában elfoglalt helyét, és rákérdez, valóban jobbá teszi-e a játékélményt a nagyobb tárhely, vagy a kreativitás előtérbe helyezése vezetett a legemlékezetesebb játékmegoldásokhoz.
