Az interjúban az Exo néven ismert fejlesztő mesél gyerekkori videojátékos élményeiről, az első számítógépéről és arról, hogyan indult el a szoftverfejlesztés és emuláció irányába. Szó esik a régi BBS-ek világáról, ahol a játékok mellett az online közösségek fejlődésének társadalmi oldaláról is hallhatunk, valamint arról, miként formálta a DOS és a Windows környezet a kreativitást és a programozási tudást.
A beszélgetés fókuszában az Exo által létrehozott emulációs projektek – például az Exodos, ExoWin3x, XOF – állnak, amelyek célja a régi számítógépes játékok, azok kiegészítő anyagai, metaadat dokumentációja és a felhasznált hardverek lehető legteljesebb megőrzése és egyszerű elérhetővé tétele. Meglepő és izgalmas témák kerülnek elő: hogyan lehet egy eredeti játékot különböző korabeli hangkártyákkal futtatni, miként támogatják a felhasználók a multiplayert vagy az alternatív CRT-megjelenítéseket, és hogy az egyes játékok futtatása milyen technológiai kihívásokat támasztott – akár egy egész fejlesztői csapat összefogásával.
Érdekes morális és jogi kérdések is felmerülnek a játéktörténelem digitális örökségének megőrzésével kapcsolatban: mi számít tényleges megőrzésnek, hogyan viszonyulnak a kiadók és fejlesztők a közösségi archiváláshoz, milyen szerepet tölthetnek be múzeumok és alapítványok ebben a folyamatban. A szerző beszél a projekt globalitásáról, a különböző nyelvi csomagokról, a közösség jelentőségéről és a digitális múlt iránti kollektív nosztalgiáról is.
Nem maradnak ki a technikai részletek sem: szóba kerülnek kritikus platformok, emulációs kihívások, felbukkan a Steam Deck, a Raspberry Pi vagy a Linux-támogatás kérdése éppúgy, mint a retró hardverek, például a Real Magic MPEG vagy a Gravis Ultrasound hangkártyák. A beszélgetés bepillantást enged a jövőbeli projektekről szóló tervekbe, a fizikai gyűjtői dobozok világába, és abba, hogy az egész törekvés elsődleges mozgatórugója a közös játékélmény és a megosztott emlékek újjáélesztése.
