Az alkotó saját generációs élményein keresztül mutatja be, milyen videojátékokat kedveltek azok a fiatalok, akiket ma millennialok néven ismerünk. Felidézi a 80-as és 90-es évek technológiai korszakváltásait, amikor a VHS-kazettáktól és az analóg gyerekkortól a digitális, internetalapú felnőttkorig jutottak el ezek a generációk.
Olyan régi kedvenceket idéz fel, mint a Game Boy-hoz járó Tetris, a Super Nintendo-s Super Mario World vagy a Sega Genesis legendás Sonic-sorozata. Nem maradhat ki a számítógépes játékok közül a Doom és a Windows Solitaire sem, amelyek szinte minden családban jelen voltak.
A 90-es évek második felében a Pokémon-játékok, az N64-es Goldeneye 007 vagy a PS1-en futó Final Fantasy VII jelentettek meghatározó élményt. Szóba kerülnek a PC-n futó stratégiai játékok, például a Starcraft és a Warcraft II is, amelyek új korszakot indítottak a többjátékos élmények világában.
Az ezredforduló után olyan ikonikus címek válnak meghatározóvá, mint a Super Smash Bros. Melee, a Metroid Fusion, az Elder Scrolls III: Morrowind vagy a Halo. Ezek a játékok nemcsak szórakozást, hanem közösségi eseményeket is jelentettek, legyen szó LAN-partikról vagy baráti összejövetelekről.
Felvetődik a nosztalgia kérdése: vajon miért ragaszkodnak a felnőtté vált millennialok a gyermekkori kedvenceikhez? Hogyan formálták ezek a játékok a generáció identitását? És mit jelent ma visszatérni ezekhez a klasszikusokhoz?
