A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 31 perc

Retro játékélmény Android TV boxon Canolival egyszerűen és gyorsan

Az útmutatóban egy rendkívül gyors és felhasználóbarát módot ismerhetsz meg, amellyel Android TV boxon, pár perc alatt beállíthatod a retro játékokat a Canoli alkalmazás segítségével.

Ebben az útmutatóban Russ bemutat egy egyszerű és költséghatékony módszert, amellyel egy Android TV boxból retro játékkonzolt varázsolhatunk. A Canoli nevű alkalmazás segítségével a folyamat gyorsabb és átláthatóbb lett: a korábbi, időigényes és komplex RetroArch telepítés helyett itt néhány perc alatt használatra kész a rendszer.

Középpontban a Minui inspirálta kezelőfelület áll, amelyet most nemcsak kézi konzolokon, hanem TV boxon is elérhetünk. A telepítési lépések során szó esik a szükséges eszközökről, mint például a Bluetooth vezérlőkről – legyen az Xbox, PlayStation vagy 8BitDo SN30 Pro –, és bemutatásra kerül, hogyan lehet a saját játékokat egyszerűen, vezeték nélkül átmásolni a Nona’s Kitchen beépített fájlszerveren keresztül.

A Canoli számos retro rendszert támogat, beleértve a Nintendo, Sega és PS1 játékokat. Felhívják a figyelmet arra is, hogy bizonyos erősebb rendszerekhez – mint például a GameCube vagy a Wii U – további beállításokra és emulátorok telepítésére lehet szükség. Az alkalmazás a játékok beolvasása után lehetőséget ad testreszabásra, például box art hozzáadására, vezérlőgombok átkonfigurálására vagy gyorsbillentyűk beállítására is.

A videó foglalkozik még haladó funkciókkal, mint például egyedi kollekciók létrehozása, a kedvencek kiemelése vagy különböző grafikus szűrők alkalmazása, hogy a játékélmény még közelebb álljon a régi konzolok hangulatához. Több praktikus tippet kapunk továbbá arról, hogyan lehet a kezelőfelületet, vezérlőket és megjelenítési módokat saját igényeinkre szabni.

Felmerül számos érdekes kérdés: valójában milyen rendszerek tudnak jól futni egy átlagos Android TV boxon? Mennyire egyszerű az egyes rendszerekhez BIOS fájlokat és box art-okat hozzáadni? Milyen egyéni gyűjteményeket érdemes összeállítani, ha csak a legkedvesebb játékokat szeretnénk látni? A bemutatott megoldás mennyire teszi elérhetővé a retro játékélményt bárki számára, és hol vannak a módszer technikai határai?