Az interjúban a kauzalitás, a fizika egyik alapvető fogalmának jelentőségéről és a különböző kauzális nyilak ütközéséről esik szó, különös tekintettel a négy derivált tagokat tartalmazó elméletekre, mint például a kvadratikus gravitáció. Ezek az elméletek érdekes módon felvetik annak lehetőségét, hogy létezhetnek részecskék, amelyek egy rövid ideig visszafelé haladnak az időben, ami jelentősen eltér a klasszikus részecskeelméletektől.
A beszélgetés során a résztvevők arra keresik a választ, hogyan hat ezekre az egzotikus részecskékre az S-mátrix elmélet, illetve hogy miképp értelmezhető a stabil és instabil részecskéken keresztül a múltból a jövőbe történő átmenet, ha az idő iránya nem egyértelmű. Emellett felmerül az is, hogy bizonyos elméleti modellek mennyire általánosíthatók vagy mennyire képesek minden létező részecskét és kölcsönhatást egységes módon leírni.
További érdekes gondolatként jelenik meg a fizika jelenlegi legátfogóbb, de mégsem véglegesnek tekintett elméleteinek, így a Standard Modellnek és a kvadratikus gravitációnak a korlátai. Felmerül, hogy vajon szükség van-e mindenáron egységesítő elméletre, vagy elképzelhető, hogy a természet mélyebb szintjén a rendezetlenség, azaz a „random dynamics” uralkodik, ahol csak bizonyos szimmetriák védik meg egyes részecskéket a tömeg felvételétől.
A megközelítések összevetése során szóba kerülnek a nagy egyesített elméletek (GUT) és korlátjaik, továbbá az is, hogy a valódi fizikai „egyesítés” talán csak látszólagos, és a jól ismert kölcsönhatások egyszerűen különböző nézőpontból vizsgált, de már eleve egységes elméletek.
