Vajon lehet-e tökéletesen egyensúlyozni a horror és az akció elemeket egy több évtizedes játéksorozatban? A Resident Evil Requiem, mint kilencedik fő epizód, merészen próbál válaszolni erre a kérdésre, azáltal hogy két szinte különálló játékmenetet fűz össze egy közös élménnyé. Az egyik történetszál egy egyszerű FBI-elemző, Grace Ashcraft küzdelmeit követi nyomasztó, véres kórházi folyosókon, ahol minden sarkon veszély leselkedik, az ismerős Resident Evil-recept szerint: kevés lőszer, titkos labor, zavaros múlt.
A második történetszál nagyobb hangsúlyt helyez az akcióra: Leon, a sorozat ikonikus alakja, harcedzett katonaként, túlélésért és válaszokért harcol, miközben ikonikus eszközöket (például fejszét) és új játékmeneti ötleteket használ. A két karakter útjai időnként keresztezik egymást, és ami az egyikük élményeiben történik, kihat a másik lehetőségeire is. Az állandó feszültséget tovább fokozza a fejlett craftolási rendszer, amely új szinten teszi hangsúlyossá az erőforrások gondos beosztását.
A zombik viselkedése, a mutáns ellenségek és a karakterek személyes fejlődése mind-mind kiaknázzák a sorozat dicső hagyományait, miközben újabb réteget adnak a klasszikus Resident Evil hangulathoz. Mennyire tud újat mutatni egy franchise, amely oly gyakran támaszkodik régi sikereire? Meddig lehet a nosztalgiára és a bevált formulákra építeni anélkül, hogy kiüresedjen az élmény, vagy elveszne az újdonság varázsa?
