A horror műfaj rajongójaként az alkotó nosztalgikus, személyes élményekből indul ki, és rámutat arra, hogyan formálták a különféle zombifilmek, mint például a ‘Return of the Living Dead’ és a ‘Night of the Living Dead’ remake-je, a horror iránti vonzalmát gyerekkorában.
Az első Resident Evil játék jelentőségének bemutatása során olyan kérdések merülnek fel, mint hogy a játék vajon megőrizte-e régi hatását, illetve a túlélőhorror műfaj kiemelkedő példájaként hogyan viszonyul a mai, modern, látványos és komplex horrorjátékokhoz.
A narrátor részletesen elmeséli első találkozását a Resident Evil-lel, kitérve a játék atmoszférájára, vizuális világára, szereplőire és a hangulatteremtés hatékonyságára. Érdekességként elemzi a különböző karakterek vizuális és személyiségbeli megkülönböztethetőséget, valamint felveti a játék és a filmek alapjául szolgáló inspirációk összevetését.
Kiemelt téma, hogy a Resident Evil egyszerre idézi a trash-horror hangulatot és az örök klasszikusokat, ahol a szándékolatlanul komikus szinkron és a technikai korlátok még hozzájárulnak a játék bájához. Felvetődik az a kérdés is, hogy mennyire állja meg a helyét ma az idő próbáját kiállva technikai, játékmenetbeli és ijesztő/hangulatteremtő szempontból.
Érdekes szempont, hogyan különbözik a főhősök – például Jill és Chris – játékmenete, illetve hogyan változik az élmény az évek során a nosztalgia és az újrakezdések fényében.
