Irán a közel-keleti konfliktus során jelentősen növelte támadásait az üzemanyag-, tankerhajók és energetikai infrastruktúrák ellen, miközben az olaj ára ismét 100 dollár fölé emelkedett. A célpontok közé stratégiai fontosságú helyszínek, például a Hormuzi-szoros is bekerült, ahol az olajszállítás szinte leállt.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) példátlan vészhelyzeti intézkedések bevezetésére kényszerült: harminckét ország döntött 400 millió hordónyi stratégiai olajtartalék felszabadításáról. Az Egyesült Államok különösen jelentős részt vállalt ebből, Donald Trump elnök 172 millió hordó kiadását engedélyezte az amerikai olajtartalékból.
Felmerül azonban a kérdés, hogy elegendő lehet-e ez a rekordméretű készletfelszabadítás a globális piacok megmentésére, amikor a legfontosabb tranzitútvonal, a Hormuzi-szoros továbbra is blokád alatt áll. Az olajpiaci árgörbe nem csökkent, a szakértők szerint csak a szoros újranyitása hozhat érdemi enyhülést.
Az elemzők és a döntéshozók párbeszéde rámutat arra, hogy mindennapi életünkben milyen gyorsan csapódhatnak le az olajármozgások: nemcsak a benzinkutakon, de az áruszállítás, az élelmiszerboltok polcain és a repülőjegyek árán is. Továbbra is nagy kérdés, mennyi ideig tarthat még az ellátási zavar, és meddig bírják ki a gazdaságok az emelkedő költségeket.
A beszélgetés során újabb kihívások és dilemmák is felmerülnek: Mennyire felkészült az USA és szövetségesei a tartósan magas árakra? Lesz-e szükség katonai beavatkozásra a szoros védelméért? Meddig húzódhat el a válság, és hol a fordulópont, amikor már visszafordíthatatlanná válnak a károk az ellátási láncokban?
