Sokan úgy gondolnak a cápákra, mint rettegett, érinthetetlen ragadozókra, holott még a hatalmas fehér cápa sem mentes a veszélyektől. Ezek a tengeri ikonok több különböző fenyegetéssel szembesülnek, és különböző okokból két távoli területen komoly veszteségeket szenvednek el. A kutatók előtt sem teljesen világos, mi áll a tömeges pusztulások hátterében.
Dél-Afrikában hosszú évekig rengeteg fehér cápa fordult elő a partok közelében, ám az elmúlt évtizedben jóval kevesebbet látnak, miközben egyre gyakrabban sodródnak partra tetemek. Ezeken megdöbbentő pontosságú vágásokat lehet felfedezni, májukat eltávolítva, ami különös magyarázatok kereséséhez vezetett, de végül egy ismert ragadozóra, az orkára (kardszárnyú delfin) terelődött a gyanú. Mindeközben a szakértők más lehetséges okokat, például a túlhalászatot és a védelmi intézkedéseket is vizsgálják.
Észak-Amerika partvidékén még összetettebb és rejtélyesebb problémával találkoztak. Itt a partra vetődött fehér cápák egy részében agyhártya- és agyvelőgyulladást mutattak ki, de a betegség okát nem könnyű feltárni. Egy baktérium, a Carnobacterium maltaromaticum jelent meg potenciális elkövetőként, azonban más halfajokban tünetmentesen él, így kérdéses, miért vált éppen most patogénné a cápákban. A tudósok azt is igyekeznek megfejteni, hogyan kerülhet a baktérium a cápa agyába, és milyen tényezők – például éghajlatváltozás vagy szennyezés – terelhették ebbe az irányba a folyamatokat.
Felmerül a kérdés, vajon a cápapopulációk növekedése vagy éppen más, kevésbé látható környezeti változások vezetnek a tömeges elhullásokhoz. A két kontinensen tapasztalt rejtélyes pusztulás minden eddiginél több kérdést vet fel az óceánok és a bennük élő fajok egészségével kapcsolatban.
