Az égitestek világába kalauzol el ez az anyag, amely nem a bolygókra, hanem kísérőikre, a holdakra helyezi a hangsúlyt. A felfedezés narratívája az emberiség ősi csodálataiból indul ki, és végigköveti a mítoszoktól a tudományos vizsgálódásokon át a modern űrkutatás eredményeit.
Kitér a Föld holdjának eredettörténetére – a kataklizmikus ütközési elméletekre –, valamint arra, hogyan alakította bolygónk történetét, stabilizálva például a tengelyferdeséget, és elősegítve az élet kialakulását. A Marson található két kicsiny hold, Phobos és Deimos, sajátos pályáikkal és rejtélyes származásukkal mutatnak rá a Naprendszer dinamikus múltjára.
A Jupiter Galilei-holdjai – Io, Europa, Ganymede, Callisto – mindegyike külön „világ”: Io vulkanikus infernója, Europa jégpáncélja alatt sejtett óceánja, Ganymede hatalmas mérete és saját mágneses tere, vagy Callisto időtlen, kráterekkel teleszórt arca – mind újabb és újabb kérdéseket vetnek fel a Naprendszer történetéről, fejlődéséről, sőt az élet lehetőségeiről.
Továbbra is számos ismeretlen vár ránk: lakhat-e élet Europa óceánjában, mit rejthetnek a Szaturnusz és az Uránusz holdjai, illetve hogyan segíthetnek ezek az égitestek a bolygók és a rendszerünk keletkezésének megértésében. A napjaink űrmissziói újabb válaszokkal és egyben újabb rejtélyekkel szolgálnak, miközben a holdak a felfedezés következő nagy lépcsőfokát jelentik az emberiség számára.
