Múltbéli csillagászati vizsgálatok során különös rádiójeleket fedeztek fel, amelyek ütemes ismétlődéssel, de extrém lassúsággal érkeznek hozzánk a Tejútrendszer különböző pontjairól. A jelek szokatlan időközönként, akár óránként jelentkeznek és több percen keresztül tartanak. Erősségük és rendszerességük elsőre pulzárokra emlékeztet, mégis teljesen eltérnek minden korábban ismert asztrofizikai objektumtól.
Ezeket a hosszú periódusú tranziens objektumokat (LPT-k) csak az utóbbi években sikerült azonosítaniuk a kutatóknak, főként nagy teljesítményű rádióteleszkópok, például az ASCAP segítségével. Az észlelések rámutatnak arra, hogy ezek a pulzálások rendszeresen ismétlődnek, azonban nem illenek a jelenlegi elméletekhez sem neutroncsillagokra, sem magnetárokra, sem fehér törpékre nézve.
Különösen rejtélyessé teszi az LPT-ket, hogy a legújabb megfigyelések szerint rádió- és röntgensugárzást egyaránt kibocsátanak, ami eddig soha nem látott kombinációt jelent. Az egyik ilyen objektum, az ASCAP J1832-0911 például minden 44. percben bocsát ki intenzív rádió- és röntgenjeleket, amelyeket csak az elmúlt két évben kezdtek érzékelni, és a jelek erőssége kimagasló.
Bár számos elmélet született az objektumok természetéről – az erősen mágnesezett neutroncsillagtól a fehér törpe páros rendszerekig –, egyik sem képes minden megfigyelt tulajdonságot megmagyarázni. A tudósok számára kérdés marad, hogy vajon egy teljesen új típusú csillagászati jelenséggel van-e dolgunk, vagy ezek a jelek egészen egyedi, soha nem látott csillagászati folyamatokat tükröznek.
