Az Austral 2553-as járat rejtélye évtizedek óta foglalkoztatja mind az argentin, mind az uruguayi légiközlekedési szakértőket. A belföldi úton használt, idős McDonnell Douglas DC-9-es repülőgép Buenos Aires felé tartott, amikor a személyzet komoly időjárási kihívásokkal szembesült Észak-Argentína felett, a Paraguayhoz közeli Posadasból indulva.
A történet középpontjában a pilóták, a nem megfelelő időjárási tájékoztatás, a diszpécser hibái és az elektronikai problémák állnak. Az útvonal bonyolult légtereken vezetett keresztül, ráadásul a kommunikációs hiányosságok és a bizonytalan helymeghatározás tovább súlyosbították a helyzetet.
Kiemelt szerepet kap az időjárás-előrejelzés elégtelensége – a pilóták csupán írásos jelentéseket kaptak, vizuális térképeket nem. A viharzóna átszelése a viharfront közepén történő repüléssel járt, miközben elektromos kisülések és statikus elektromosság is érezhető volt a kabinban.
Érdekes kérdésként vetődik fel, hogy a csökkenő sebességért a hibás műszerek vagy fizikai tényezők – például jégkristályok, illetve a repülőgépre jellemző erőhatások – voltak-e felelősek. A két vizsgálati oldal, az uruguayi és az argentin teljesen eltérően értékelik a pitot csövek eljegesedését, valamint a megoldási stratégiákat.
Felmerül a kérdés, mennyire voltak felkészítve a pilóták az ilyen vészhelyzetekre, különösen a magaslégköri stallokra és az abnormális repülési helyzetek kezelésére. Az esetre reflektálva a videó betekintést nyújt abba is, hogy számos tapasztalat csak későbbi katasztrófák és új ismeretek révén került be a modern pilótaképzésbe, miközben megvizsgálja az esettanulmányban szóba került különféle elméleteket és bizonytalanságokat.
