Ebben az epizódban a régi NES játékkonzol-klónokat vizsgálják meg alaposan, különös tekintettel azokra az olcsó, 2000-es évek közepén gyártott hardveres utánzatokra, amelyek a Nintendo szabadalmainak lejárta után jelentek meg. Két konkrét készülékkel foglalkoznak – egy Yobo Gameware és egy Retrobit Retro Entertainment System nevű klónnal –, amelyek kívülről és belülről egyaránt terítékre kerülnek.
Bemutatják, hogyan néznek ki ezek a konzolok, milyen technikai megoldásokat használtak bennük (pl. az alaplapokon lévő IC-„blobok”), és miként oldották meg a vezérlők, kimenetek, illetve a kompatibilitás problémáit. Felmerül például, hogy mennyire lehet saját játékokat futtatni, milyen az audio-videó minőségük, illetve az eredeti NES funkcionalitásához képest mik a gyenge pontjaik vagy eltéréseik.
Részletes tesztek során vizsgálják a játékkimutatások (pl. Everdrive, tesztprogramok), valamint népszerű NES játékok működését is. A szokványos mellett extra teszteket is végeznek, mint például a 240p suite, kompatibilitásmérések, és vizsgálják az audio-csatornákat, a színeket, a videojel telítettségét, valamint a kontrollerek minőségét is.
Érdekes kérdések és dilemmák merülnek fel: ilyen például, hogy miért különbözik egymástól két, látszólag egyforma „blob” NES-klón, vagy milyen elektronikával lehet javítani ezeknek a konzoloknak a kép- és hangminőségét. Felvetődik az is, miért választották a gyártók az ilyen puritán kialakítást, mi vezet a kompatibilitásbeli eltérésekhez, és hogy ezek a klónok milyen helyet foglalnak el a retro videojátékok világában.
