Egy egész életre szóló játékgyűjtemény felfedezésébe pillanthatunk be: a főszereplő anyukája soha nem dobta ki gyermekkori játékait, helyette évtizedeken keresztül megőrizte őket – ez pedig végül elképesztő mennyiségű és értékű retró tárgyat eredményezett.
A látogatók számára a helyszínek valóságos időutazást jelentenek: minden egyes előkerülő játék visszaidézi a gyermekkori emlékeket, és újabb izgalmas kérdéseket vet fel a gyűjtőszenvedéllyel, az értékőrzéssel és az elengedéssel kapcsolatban. A dobozok mélyén feledésbe merült klasszikus figurák, videojátékok, magazinok, kiegészítők és személyes relikviák bukkannak elő – némelyikük szinte példátlan ritkaság.
A szereplők szóba ejtik azt is, mennyi plusz munkát igényel egy ekkora gyűjtemény rendszerezése, tisztítása és feldolgozása, miközben egyre inkább felmerül: vajon mekkora anyagi, illetve érzelmi értéket képvisel egy ilyen múltbéli kincslelet? Az örökség átadásának, a tárgyakhoz fűződő családi kötelékeknek, valamint a szenvedélyes gyűjtés motivációinak kérdései végigkísérik az eseményeket.
Vajon milyen hatással van a régi játékokhoz való ragaszkodás az emlékek megőrzésére? Lehet-e ára egy gyermekkor megmaradt tárgyainak, vagy vannak dolgok, amiket sosem lehet pótolni?
