A Red Bull extrém sporteseményei mögött álló tudományos háttér izgalmas bepillantást nyújt az Air Race világába, ahol a világ leggyorsabb pilótái mérkőznek meg. Az Abu-Dzabiban megrendezett verseny különlegessége, hogy nem hagyományos pályán, hanem a Perzsa-öböl felett, felfújható nyolc emelet magas bóják között repülnek a gépek 370 km/órás sebességgel.
A lebonyolításhoz komoly logisztikai és technikai előkészületek szükségesek: több tucat munkás, speciális úszópontonok, mobil irányítótornyok épülnek fel mindössze néhány hét alatt. Az időjárás, a helyszín korlátai és a hiányzó felszerelések váratlan kihívásokat is szülnek, amelyekkel a háttércsapatoknak folyamatosan szembe kell nézniük.
A pilóták maguk is különleges edzésen vesznek részt, ahol nemcsak gépeik beállításaival, hanem az extrém erőhatások, például a 10G-s gyorsulások fizikájával és hatásaival is foglalkozniuk kell. A mezőnyben különféle, speciálisan átalakított versenygépek szerepelnek, amelyek mind más-más tulajdonságokkal bírnak – hol a karbonkompozit biztonságát, hol az aerodinamikai finomhangolást hangsúlyozzák.
A pályaépítés tudománya legalább olyan összetett, mint maga a verseny: speciális szoftverekkel tervezik a pályát, figyelembe véve a repülőgépek fizikai teljesítőképességét, a helyi időjárási viszonyokat és a nézők biztonságát. A szervezőknek a legapróbb részletekre is ügyelniük kell – még a pylonok felfújásának technológiája vagy a rádiós kapcsolatok zavartalansága is kulcsfontosságú tényezővé válik.
A műszaki háttér és az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése egyaránt középpontba kerül. Mi az, amit a tudomány még hozzá tud tenni ezekben az extrém sportokban? Milyen kihívásokkal szembesülnek a pilóták testileg-lelkileg, amikor a fizikát, a szervezést és önmagukat is maximumra terhelik?
