Az 1970-es és 80-as években a gyerekek körében nem minden márka számított menőnek, különösen, ha hifi- vagy sztereórendszerről volt szó. Egyes diákok inkább elhallgatták, hogy Realistic eszközt kaptak karácsonyra, mert attól tartottak, hogy a többiek kinevetik őket. Ezzel szemben felmerül a kérdés: tényleg olyan rosszak voltak ezek az eszközök, vagy csupán a közvélekedés bélyegezte meg őket?
Felidéződik, milyen volt betérni a Radio Shack boltjaiba, ahol megannyi elektronikai kiegészítő mellett a Realistic márka termékei – erősítők, hangfalak, lemezjátszók – is sorakoztak. Ezeket gyakran azok választották, akik szerettek barkácsolni, vagy egyszerűen csak jó ár-érték arányú technikára vágytak. Ugyanakkor kevesen tudták, hogy a Realistic márkát többek között olyan megbízható gyártók készítették, mint a Foster, a Toshiba vagy a Hitachi.
A videó részletesen bemutat néhány ikonikus Realistic készüléket, például a nagy teljesítményű STA 2100 és STA90 erősítőket, illetve a Lab 400 lemezjátszót. Érdekes kérdésként merül fel, hogy a híres Pioneer vagy Marantz készülékekkel szemben ezek a modellek milyen minőséget képviseltek, és mi vezetett ahhoz, hogy a Realistic bizonyos típusait le kellett cserélni vagy átalakítani jogi viták miatt.
Megismerhetjük a Minimus 7 hangfalak sikerének titkát, amelyek kultikus státuszra tettek szert, és máig megtalálhatók számos műhelyben, háztartásban. Ezek széles körű népszerűsége felveti a kérdést: vajon miért alakult ki a Realistic körül negatív hírnév, amikor valójában néhány termékük azóta is keresett és elismert maradt?
Mindezek mellett a retró hifirajongók számára izgalmas lehet felfedezni, hogy mit tartogathat még a Realistic név, illetve hogyan és miért lett végül a márka Optimusra keresztelve. Továbbá érdemes elgondolkodni azon, hogy a nosztalgia, a közösségi befolyás vagy az objektív minőség döntött-e a régi elektronikai eszközök megítéléséről.
