Ebben az előadásban egy fejlesztő betekintést enged egy saját készítésű demó belső működésébe, amelyet a Raspberry Pi Pico2 mikrokontrollerrel és az RP2350 chip speciális lehetőségeivel valósított meg. A bemutató során a hangsúly a rendkívül alacsony szintű, hardverközeli megvalósításokon van, és a nézők megtudhatják, milyen újszerű technikákat, illetve trükköket alkalmazott a fejlesztő a különböző vizuális effektek rétegezésére, a digitális videó kimenet generálására, valamint a hangkezelés megoldására.
Különösen érdekes kérdésként merül fel, hogyan lehet valós időben több grafikus réteget egymásra pakolva megjeleníteni, és azt digitális videójelként kiküldeni úgy, hogy közben a hardver szűkös erőforrásait, például a RAM méretét vagy az adatbusz sávszélességét, szigorúan be kell tartani. A fejlesztő bemutat egy sor, a mikrokontrollerre jellemző periféria – mint a PIO, HSTX és DMA – együttes használatát és azok optimalizálását a demó vizuális elemeinek előállításához.
A bemutató során szóba kerül egy rejtélyes időzítési probléma, amely flickert és képremegést okozott. Kiderül, milyen hardverhibába ütközött a fejlesztő, és mennyire fontos a rendszer valós idejű szinkronizációja. Továbbá terítékre kerülnek speciális kódoptimalizálási trükkök a RISC-V architektúrával: például a palettákból történő színlekérdezés gyorsítása, a memóriahasználat csökkentése, sőt, a 3D grafikához szükséges interpolációs algoritmusok hardverspecifikus gyorsítása is.
Felvetődik, hogyan lehet a perifériák „egymást akadályozó” buszhozzáférését detektálni, kijátszani, és a teljes rendszer működését stabilizálni, illetve hogyan lehet új chipfunkciókat felfedezni vagy akár dokumentálatlan hardverregisztereket kihasználni a fejlettebb vizuális effektek érdekében.
