A történet Skandináviából származó legendákat és mítoszokat mutat be, felvetve a kérdést: mennyire tükrözik ezek a históriák valódi környezeti katasztrófákat? Egy régészeti ásatás során szerzett élmények nyomán merül fel a gondolat, hogy a hosszan tartó aszályok milyen hatással lehetnek a természetes és kulturális értékeinkre – például, ha a mesék tavait is elnyeli a szárazság, magukkal rántva mindazt, amit az ismeretlen, a káosz és a veszély megtestesítőjeként jelentettek.
Mi történik, amikor egy nép hagyományainak és vallásainak is alkalmazkodniuk kell szélsőséges természeti változásokhoz? Skandinávia tájain egykor napistent ábrázoló műalkotásokat rongáltak meg, amikor az éghajlatváltozás kíméletlen fázisa elkezdődött. Új istenek – Thor, Odin, Loki – jelennek meg, akik már sokkal összetettebb, erkölcsileg ambivalensebb figurák, mint elődeik.
Mit mondanak a geomitológiák ma nekünk, akik a klímaváltozás korszakában élünk? A múlt környezeti katasztrófáit feldolgozó mítoszok, mint a Ragnarök vagy az Özönvíz, segítenek feldolgozni az emberi kiszolgáltatottságból eredő érzelmeket, ugyanakkor emlékeztetnek a túlélés lehetőségére és a kulturális alkalmazkodás fontosságára is. Ezek a történetek felvetik annak lehetőségét, hogy a válságok nem csak pusztítást, hanem megújulást is hozhatnak, és újraértelmezik, mit jelent közösségként túlélni.
