Ice-T szavaival indul a videó, aki kiemeli, hogy a zenetörténetbe azok írják be magukat, akik alkotnak vagy rombolnak. A Rage Against The Machine esetében mindkettő jelen van—nemcsak forradalmi dühükkel és zenei agressziójukkal tűnnek ki, hanem azzal az optimizmussal is, amely szerint a helyesen irányított düh változást hozhat.
A videó középpontjában a Testify című dal elemzése áll, amely a zenetörténet egyik legösszetettebb disszonanciáját mutatja be. Többféle zenei feszültség—harmóniai, regiszteri, tempó-, timbrális és még ritmikai disszonanciák—is megjelenik, amelyek mind egyfajta kognitív disszonanciát jelképeznek a társadalmi valóság és annak elhallgatása között.
A hangszeres játékban Tom Morello újító technikái külön figyelmet kapnak, mint például a Whammy pedál használata, pickup váltás és akár a gitárkábel segítségével keltett zajok is előkerülnek. A basszusgitár és a dob szerepe szintén egyedülálló, hiszen ezek is sajátos módon járulnak hozzá a feszültséghez és a struktúra folyamatos töréséhez.
A dal politikai üzenete végig jelen van: média-manipuláció, társadalmi igazságtalanság és az ehhez kapcsolódó visszafogottság vagy düh jelenik meg mind a zenei, mind a szöveges oldalról. Az elemzés számos kérdést vet fel: miként simul át a zenei feszültség társadalmi kérdésekké, hogyan válik a hangszerelés a mondanivaló hordozójává, illetve képes lehet-e a zene társadalmi változásokat indítani?
Megismerhetjük, milyen innovatív hangszeres megközelítésekkel járulnak hozzá a tagok ahhoz, hogy a zenei üzenet ilyen erőteljesen hasson. Érdekes zenei szerkesztési, mixelési trükkök is feltárulnak, amelyek hozzájárulnak a drámai hatáshoz.
