A tapadástechnika történelme lenyűgöző, hiszen ragasztókat minden ismert modern kultúra képes előállítani. Az emberiség egyik legkorábbi és legfontosabb találmánya a ragasztó, amely közvetlenül a kőeszközök és a tűz felfedezése után következik a fontossági sorrendben. Lépésről lépésre fedezhetjük fel, hogyan alakult ki a ragasztás művészete, kezdve a természetes, növényi eredetű gyantáktól egészen a mesterséges, vegyi úton előállított modern ragasztókig.
Különös hangsúlyt kap az őskori ragasztók előállításának folyamata: a kőeszközök és fadarabok összekapcsolását először fafélék gyantájával, például nyír- vagy fenyőkátránnyal oldották meg. A kollagén alapú ragasztók, amelyek állati eredetűek, később kerültek elő, és ezek nemcsak a mindennapi, hanem a hadiipari innovációk meghatározó elemeivé is váltak: pajzsok és művészeti tárgyak készültek ezekkel.
A műanyagokon alapuló ragasztók feltalálásán túl a videó olyan lenyűgöző kérdéseket vet fel, mint hogy az orvosi ragasztók hogyan alakultak ki, vagy miként inspirálják a tudósokat napjainkban tengeri élőlények, például a kagylók által termelt természetes tapadós anyagok. Lehetséges-e, hogy e biológiai rendszerek kulcsot adnak a jövő fejlett orvosi ragasztóinak megalkotásához?
Az anyag végigveszi, hogy a ragasztás miért jelentett technológiai és gondolkodásbeli ugrást az ember fejlődésében, és miként lett a túlélés, majd az ipari forradalom és az orvostudomány meghatározó eleme mindmáig. Felmerül, milyen problémákat kell megoldani a jelenkori gyógyászati ragasztók fejlesztésében, illetve milyen lehetőségeket tartogat még a természet ihlette megoldások kutatása.
