A mai Utah sivatagos tájai évtízezredekkel ezelőtt még dinoszauruszok lakhelyei voltak. Moab városa a paleontológusok álma lett, ahol a múlt titkai rejtőznek a föld alatt.
Különös eszközökkel kezdik meg itt a kutatást a szakemberek: kalapács és véső mellett Geiger-mérőt is visznek magukkal. Ennek oka az urán jelenléte, amely nemcsak a dinoszauruszcsontok közelében bújik meg, de sötét történelmi szálakkal is összefonódik.
A terület uránkészletei nemcsak a tudományos világ számára kínáltak lehetőségeket. Az 1950-es években Moabot elárasztották a szerencsevadászok, akik Amerika új aranylázában reménykedtek. Az állam monopóliummal és árgaranciával ösztönözte az urán kitermelését, mivel a fém kulcsfontosságúvá vált a hidegháborús nukleáris fegyverkezésben.
Sok lelkes kereső egészségét vagy életét áldozta az uránért: a biztonsági intézkedések hiánya súlyos következményekkel járt a bányászok számára. Ma is jól láthatóak azok a sebek, amelyeket ez a korszak a tájon hagyott.
Az urán azonban szokatlan kapcsolódási pontot teremt múlt és jelen között: a radioaktív elemek nemcsak ipari jelentőséggel bírnak, hanem segítik a kutatókat a fosszíliák felfedezésében is, azáltal, hogy koncentrációjuk elárulja a dinoszauruszcsontok helyét. Érdekes felvetés, hogy vajon milyen arányban vannak jelen ilyen radioaktív nyomok más ősmaradványoknál szerte a világban, és valóban veszélyesek-e a paleontológusokra nézve?
