Az Amazonas esőerdeje élőhelyül szolgált néhány elképesztően nagy állatnak, de ezek közül is kiemelkedett a Purussaurus, a valaha élt egyik legnagyobb krokodilféle. Koponyája akkora volt, mint egy fürdőkád, és akár tizenkét méteres hosszával, nyolc tonnás súlyával messze túlszárnyalta a mai legnagyobb hüllőket.
A régóta uralkodó nézet szerint a Purussaurus túl nagy és lomha volt ahhoz, hogy aktívan vadásszon, így inkább dögevőként tartották számon. Azonban a legújabb, Kolumbiában felfedezett fosszíliák harapásnyomai azt sugallják, hogy ez a gigantikus krokodil igenis képes volt hatalmas állatok elejtésére, melyek akár gépkocsi méretűek is lehettek.
A videóban részletesen bemutatott bizonyítékok igazolják a Purussaurus ragadozó múltját: egy óriási talajlajhár és több, rinocérosz- és elefántszerű patás maradványain is a hatalmas harapásnyomok, törések arról árulkodnak, hogy nem csak dögevő, hanem rettegett vadász is volt.
Felmerül a kérdés, mi tette lehetővé, hogy ez az állat ekkorára nőjön, és hogyan tudott együtt élni a régió többi krokodiljával? Az eltérő táplálkozási módok, az ökológiai „specializáció” mind szerepet játszottak abban, hogy ilyen óriások uralhatták a Pebas mocsárvilágát. Különleges testfelépítése, például a három keresztcsonti csigolya és különös orrlyuk-nyílása olyan evolúciós megoldásokra utalnak, amelyeket egyedül a Purussaurus sajátíthatott el az ősidőkben.
A történet egyik legérdekesebb kérdése, hogy végül mi vezetett a Purussaurus kihalásához: vajon környezeti változások, vagy más ragadozók, járványok vetettek véget uralmának? Ezek a kérdések további kutatásra ösztönöznek, és rávilágítanak arra, hogyan változhat meg egy egész ökoszisztéma geológiai folyamatok hatására.
