Joseph Pulitzer, a Magyarországról Amerikába vándorolt újságíró példátlan hatással volt az amerikai sajtóra. Saját tapasztalatából kiindulva az elesettek védelméért, a társadalmi igazságtalanságok leleplezéséért emelte fel a szavát, miközben minden hír pontos közvetítésére törekedett. Sikerének kulcsa az innováció volt: színesebb, figyelemfelkeltőbb újságot teremtett, amely az amerikai munkásosztályhoz és a bevándorlókhoz is szólt.
Kiemelkedik a történetből a Pulitzer és William Randolph Hearst közötti rendkívüli rivalizálás. Hearst, aki a nyugati parton próbált hasonló sikereket elérni, újságbirodalmát Pulitzer mintájára építette fel, sőt, New Yorkba költözve közvetlenül is összemérték erejüket. A szenzációhajhászás, a botrányközpontú híradás és a példátlan fejvadászat mindkét oldal emelkedését gyorsította.
Egy tragikus kubai esemény, az USS Maine felrobbanása, valamint egy fiatal lány, Evangelina Cisneros története is óriási nézettséget és hatást generált, miközben mindkét kiadó egyre merészebb és vitathatóbb eszközökkel harcolt az olvasókért. A kérdés, hogy hol húzódnak az újságírói etika határai a szenzációs versenyben, végig feszült légkört teremtett.
Az újságárakat is érintő gyilkos verseny közepette egy újabb meglepő konfliktus robbant ki: a hírlapkihordó gyerekek sztrájkja, akik saját túlélésükért küzdve álltak szembe a sajtóóriásokkal. Az ő fellépésük rávilágított arra is, hogyan veszhet szem elől egy médiacézár eredeti célja a hatalmi harcok hevében.
