A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 7 perc

Pszichothriller egy magányos rendőrnő és egy sátánista gyilkos harcáról

Egy sátánista sorozatgyilkost üldöző rendőrnő nyomozása során baljós szimbólumok, látványos jelenetek és különös stílusjegyek szabják meg a Psycho Killer hangulatát.

Meglepő hírek kerültek felszínre a Psycho Killer című film kapcsán, amely Gavin Palone rendező első egész estés alkotása, a forgatókönyvet pedig Andrew Kevin Walker (Hetedik, 8mm) írta. A történet középpontjában egy sátánista sorozatgyilkos áll, aki rejtélyes, vérrel rajzolt szimbólumokat hagy maga után az áldozatain.

Az izgalmakat egy magányos állami rendőrnő fokozza, aki – gyászától hajtva – a gyilkos nyomába ered. A felvetett kérdések között szerepel például, hogy működik-e megfelelően a klasszikus macska-egér játék egy ennyire lecsupaszított történetben, vagy mennyire tesz hozzá az élményhez az, hogy hősnőnket gyakorlatilag minden társas interakciótól megfosztották.

Érdekes vizuális fordulatok és néhány szokatlan döntés is felbukkan – például a CGI- vagy AI-jal készült vérhatások, amelyekről maga a kritikus sem tudja megállapítani, hol húzódnak a határok. Felmerül a kérdés, mennyire lehet összerakni egységes történetté az izgalmas részleteket, amikor számos momentum különállónak tűnik.

A filmben feltűnik Malcolm McDowell is, noha inkább epizódszerepben, s mindez tovább árnyalja a filmet körülvevő hangulatot: vajon egy erős atmoszféra vagy inkább szerkezeti hiányosságok alakítják ezt a sajátos mozit? Tekintettel arra, hogy a sorozatgyilkos motivációja egészen a végjátékig homályos, a nézőkben joggal merül fel, miféle fordulatokat tartogat még a film, és sikerül-e összhangba hozni a történet elemeit az utolsó pillanatban.