Ebben az elemzésben egy kriminálpszichológus és testbeszéd-szakértő vezet be minket a rendőrségi testkamera felvételeinek részleteibe, amelyek az Idaho állambeli egyetemi diákgyilkosságok utáni napon készültek. A nyomozás során láthatjuk, hogyan reagál a rendőr, aki eredetileg valószínűleg egy ájult emberhez érkezett, majd egy váratlan és megrázó bűncselekmény helyszínével szembesül.
Kiemelt figyelmet kapnak a szereplők testi és érzelmi reakciói, például a pánikszerű légzés, automatikus testtartások, vagy épp a zavar és disszociáció különböző jelei. Az elemző részletesen vizsgálja, hogyan manipulálja a trauma az időérzékelést, a valóság felismerését, és miként védekeznek ösztönösen a sértettek, akár fizikailag, akár érzelmileg.
A beszélgetések feltárják, hogy mennyire másképp működik az emberi elme váratlan tragédiák során. Felmerül a kérdés, miért nem hívnak azonnal segítséget egy ilyen helyzetben az érintettek, valamint hogyan játszik közre ebben a hétköznapi valóság és a rendkívüli események közötti szakadék.
Az interjúkból kiderül, hogyan próbálják a túlélő diákok feldolgozni a történteket, és mennyire törékenyek az emlékek, amelyek alapján az eseményeket rekonstruálni lehet. Különös hangsúlyt kap a testbeszéd, valamint a mondatok mögött meghúzódó belső feszültség és zavartság.
