Egy világhírű zenész elképesztő gyakorisággal utazott privát repülővel: egy év alatt 396 alkalommal szállt fel, köztük olyan rövid utakra is, amelyek mindössze hat percig tartottak. Ezek az adatok nem számítanak rendkívülinek a leggazdagabb magánrepülő-használók körében, akik számára ez a fényűző életstílus mindennapos valóság.
Bemutatásra kerül, hogy mennyire borsos árat kell fizetni ezért az életformáért: a privát jetek bérlése óránként több ezer dollárba kerül, és a tulajdonlás költségei – beleértve a karbantartást, hangározást, üzemanyagot és a pilótákat – csillagászati összegeket tesznek ki.
Felvetődik az a kérdés is, hogy milyen következményei vannak a magánrepülés elterjedésének a környezetre nézve. Míg a kereskedelmi repülőgépek egy utasra vetítve kevesebb kibocsátást okoznak, addig a privát járatok egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása megdöbbentően magas, főként, hogy a leggazdagabb 1% felel az összes légi szennyezés közel feléért.
A környezetvédelmi aggodalmakra keresendő egyik lehetséges megoldás a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (SAF) alkalmazása, amelyek hulladékalapú és növényi alapú alternatívát kínálnak a hagyományos fosszilis üzemanyagokkal szemben. Az átállás azonban komoly technológiai és gazdasági kihívásokkal jár, főleg a magas költségek és az alapanyag-ellátottság problémái miatt.
Mindez új kérdéseket vet fel nemcsak az extrém luxus és a környezetvédelem összeegyeztethetőségéről, hanem arról is, hogyan járulhatnának hozzá a legtehetősebbek a fenntartható fejlődéshez és a tisztább légi közlekedés jövőjéhez.
