Lance Oppenheim új filmje, a Prime Time a 2000-es évek közepének televíziós világába kalauzol, ahol Robert Patson alakítja Chris Hansent, a To Catch a Predator ikonikus műsorvezetőjét. A történet egy rejtett kamerás oknyomozás kulisszái mögé enged betekintést, miközben bemutatja, hogyan lett egy televíziós műsor az évtized egyik legvitatottabb kulturális jelenségévé.
Különösen erős a film atmoszférája: a képi világ tudatosan idézi a korszak televíziózását meleg színekkel, szemcsés képekkel, míg a filmzene önálló karakterként járul hozzá a feszült hangulathoz. A színészi játék kiemelkedő; külön dicséretet kap Robert Patson átalakulása, valamint Merritt Wever szerepe is, akit eddig is nagyra tartottak a szakmában.
Oppenheim alkotása nemcsak magát a fogóshow-jelenséget elemzi, hanem kritikusan vizsgálja, hogyan fordul egy morálisan érzékeny téma a nagy nyilvánosság szenzációéhségének szolgálatába. Izgalmas kérdések merülnek fel a műsort készítő csapat motivációiról, a televíziós versenyhelyzetről, illetve a megtévesztés és az igazságszolgáltatás határvonaláról.
Bár a fókusz főként a műsorkészítők világán van, a film felveti annak igényét, hogy mélyebben foglalkozzon az elkövetők hátterével is. A játékidő során végig érezhető a feszültség az etikátlan szenzációhajhászás és a fontos társadalmi ügyek bemutatása között, miközben elgondolkodtat, hogy mit jelent felelősségteljesen kezelni egy ilyen kényes témát.
