Összetett és ellentmondásos helyzet bontakozik ki a predikciós piacok körül, ahol a „tudásért” járó pénzügyi jutalom és a szabályozással kapcsolatos bizonytalanságok ütköznek egymással. Túllépve a klasszikus tőzsdei szereplőkön, ma már Wall Street-i óriások, mint a Goldman Sachs és a JPMorgan is érdeklődnek ezek iránt a platformok iránt, miközben az USA Kongresszusa és több tucat állam próbálja meghatározni, ki legyen a felelős a piacok szabályozásáért.
Elgondolkodtató kérdéseket vet fel, hogy ezek a piacok milyen mértékben tükrözik a valóságot, ha akár bennfentes információkat is felhasználhatnak. Az izraeli légierő volt tisztje vagy jelentős összegeket helyező „whale” befektetők példái rávilágítanak arra, hogy a piac torzulhat, amikor kevesek rendelkeznek aránytalan piaci befolyással. Egyre többször merül fel: vajon ezek a rendszerek ténylegesen a bölcs tömeget tükrözik, vagy inkább az információhoz jutók nyerőgépei?
További bonyodalmat jelent a mesterségesen felfújt forgalom és a mainstream médiával való összefonódás: már a Google Finance és a nagy hírtelevíziók is élő oddsokat közvetítenek. Mindeközben az is kérdés, hogy vajon a predikciós piacok lehetnek-e a gazdasági infrastruktúra új alapkövei, vagy csak a szerencsejáték egy különösen kifinomult formáját jelentik?
Felvetődik: ha az információs aszimmetria, illetve a bennfentes fogadások teszik valóban hatékonnyá a piacot, akkor mennyire szűkül be a hétköznapi szereplők tere? Súlyos társadalmi és erkölcsi dilemmák feszülnek abban, amikor háborúk, halálesetek vagy politikai események bekövetkeztére lehet pénzt tenni, miközben a jogalkotók és a gazdasági szereplők egymással versengenek a piac feletti kontrollért.
