Az összefoglaló a Predator-filmsorozat alapján készült videojátékokat veszi sorra az elmúlt több mint harminc évből, és mindenekelőtt a legemlékezetesebb és leggyengébb próbálkozások között kalauzolja el a nézőt. Külön kiemeli, hogy a klasszikus filmek, főként az első rész akció-horror keveréke és jellegzetes karakterei (például Arnold Schwarzenegger ikonikus szerepe) milyen erős alapot adnak a játékadaptációkhoz, mégis ritkán sikerült ezt a lehetőséget igazán jól megragadni egy videojátékban.
A szerző elgondolkodik azon, miért lett a legtöbb Predator-játék csalódás, kezdve a NES és MSX konzoljátékoktól, amelyeknél a hétköznapi és merev játékmenet, valamint a lehetőségek elpazarlása jelent meg fő hibaként. Ezek után áttekintjük a Commodore 64, Amiga, Amstrad CPC és ZX Spectrum verziókat is, amelyek gyakran még az első verziókat is alulmúlják, például teljesen zavaros irányítással és logikátlan pályákkal.
A 90-es évek elején a Predator 2 című filmhez kapcsolódva már pozitívabb példák is előkerülnek – a Sega Genesis, Master System és Game Gear verziók kiemelkednek szórakoztató, lendületes játékmenetükkel. Ezek ugyan ritkán maradnak hűek a filmek történetéhez vagy hangulatához, de mégis élvezetes run-and-gun játékélményt kínálnak.
A 2000-es évektől főként az Alien vs. Predator franchise került előtérbe, míg a következő komolyabb önálló Predator-cím, a Concrete Jungle 2005-ben jelent meg. Ez már saját eredeti sztorit mutat be, ahol a játékos maga irányíthatja a ragadozót, és számos ikonikus fegyvert, képességet próbálhat ki. Ugyanakkor a játékmenet összetettsége néha túlzásba esik, és zavaró töréseket okoz a tempóban, valamint frusztráló boss-harcokat is kínál.
Az összefoglaló felveti a kérdést: lehetséges-e, hogy valaha elkészül egy igazán emlékezetes és méltó Predator-akciójáték, amely mélyen visszaadja az eredeti filmek feszültségét és stílusát? Milyen lehetőségek rejlenek még a Predator-univerzumban videojáték szempontból?
