A játékok világában néha egy-egy cím váratlanul pozitív meglepetésként érkezik – most éppen a Pragmata váltotta ki ezt az érzést. A beszélgetések résztvevői eredetileg szkeptikusak voltak az új sci-fi akció-kaland játékkal kapcsolatban, de hamar kiderült, hogy jóval többet tartogat, mint amire számítottak.
Érdekes keveréke a játék a harcnak, a fejtörőknek és a hangulati elemeknek. Egyedi játékmechanizmusok vonják be a játékosokat, hiszen a harcok közben is mini-játékokat kell teljesíteni, amely dinamizmust kölcsönöz az élménynek. A pályák variációja, a jól megalkotott környezetek és a szokatlan karakterek mind hozzájárulnak az erős atmoszférához.
A történet „anime-szerű” stílusban bontakozik ki, nem mindennapi, hiszen a főhős lelkiállapota elüt a körülötte zajló drámától, miközben egy magányos űrállomáson törnek elő különös, érzelmes momentumok. Felmerülnek kérdések a gépek, az AI és az emberi lélek kapcsolatáról, a mindenáron pótolt hiányokról, valamint a család szerepéről egy pusztuló világban.
Többen vitatják, hogy a viszonylag rövid történet és a könnyebb kihívás elegendő-e teljes áron, vagy inkább azoknak lehet maradandó élmény, akik szeretik felfedezni a játék részleteit, illetve újrajátszani azt. A beszélgetők szerint minden hibája ellenére lenyűgöző, milyen igényesen és részletesen dolgozták ki ezt a játékot – a karaktereket, a harcokat, az atmoszférát és az apró részleteket.
