Kezdetben a „power pose”, vagyis a határozott testtartás ötlete azt ígérte, hogy pusztán egy testhelyzet felvétele jelentős pszichológiai és biológiai változásokat hozhat. Hivatkozva történelmi előzményekre, Darwin gondolataitól egészen a modern kutatásokig, a testhelyzet és az érzelmek összefüggései már régóta izgatják a tudományos világot.
A koncepció népszerűsége a 2010-es évek elején robbant be, főként egy TED-előadás hatására. Néhány évvel később azonban megkérdőjelezték az eredeti kutatás módszertanát, különös tekintettel a kis mintaszámra és a mérési módszerekre.
A tudományos közösségen belül éles vita alakult ki: egyes kutatók újabb vizsgálatokkal próbálták cáfolni vagy alátámasztani az eredményeket, miközben a pszichológia egész területét a reprodukciós válság rázta meg. Felszínre kerültek olyan problémák, mint a publikációs elfogultság és a nem megfelelő kutatási gyakorlatok elterjedtsége.
Az idő előrehaladtával újabb és újabb tanulmányok jelentek meg, amelyek egyre inkább árnyalták a „power pose” hatásait. Felvetődött, hogy a pozitív változások mögött inkább a zárt, összehúzott testhelyzet negatív befolyása állhat – nem feltétlenül a határozott testtartás valódi ereje. Kérdésként merült fel, hogy mennyire torzíthatja a kutatások eredményeit a pozitív eredmények előtérbe helyezése és a nyílt tudományos viták hiánya.
A történet hátterében végig ott húzódik a tudományos módszerek fejlődése: az előzetes regisztráció, a nagyobb mintaszámok, valamint az adatok átláthatóbb megosztása mind hozzájárulnak a szakterület fejlődéséhez. De vajon képesek-e ezek a változások biztosítani, hogy a jövőben megbízhatóbb, kiegyensúlyozottabb eredmények szülessenek?
