A videó egy ironikus és személyes hangvételű áttekintést nyújt a Postal 4 játék legújabb bővítményéről és állapotáról, miközben a narrátor saját élményeit és csalódásait is megosztja. Felidézi, hogyan változott a játék az évek során, és mennyire megterhelő volt követni a folyamatos frissítéseket és hibajavításokat, illetve milyen érzés újra visszatérni ebbe a világba.
Sajátos humorral mutatja be a főhős, Postal Dude mindennapjait Edensin városában: a munkakereséstől a bűncselekményekig, különféle furcsa és szürreális mellékküldetéseken át, egészen a mexikói határig és vissza. A játékmenet szabadságát, a bugokat, váratlan eseményeket, valamint az abszurd, néha fekete humorú helyzeteket is kiemeli a szerző.
Felmerül a kérdés, hogy vajon visszaszerezhető-e a régi játékokhoz fűződő nosztalgia, vagy egyszerűen elkerülhetetlen a csalódás. Az is dilemmát okoz, meddig és miért játssza valaki ugyanazokat a játékmechanikákat, illetve mennyit jelent a játékon belüli pénzszerzés, munka, bűnözés és a városhoz fűződő viszony. A narrátor morális és szarkasztikus hangú önreflexiói végigkísérik a videót.
A részletes játékmenet-leírások mellett olyan témák is előkerülnek, mint a társadalmi szatíra, elidegenedés, család és az értelmetlenség érzése egy digitális világban. A kérdések – például, hogy mi értelme az erőfeszítéseknek, van-e még valódi „varázsa” a sorozatnak, vagy csak a káosz és a kiégés maradt – nyitva maradnak.
